Szász János, a romániai magyar irodalom egyik sokoldalú vezető egyénisége, író, költő, műfordító, publicista, A Hét című bukaresti hetilap munkatársa így mutatkozik be magyarországi olvasóinak:„A szerző – szülei bácskaiak lévén – Belgrádban született az 1927-es esztendőben, de már egyéves korában Temesvárott élt, ahonnan a háború után Kolozsvárra tette át székhelyét, ahol részben a Bolyai Egyetemen tanult egyet és mást, de főleg az Utunknál tanulgatta Gaál Gábor keze alatt a lapszerkesztés tudományát. Innen aztán Bukarestbe vezetett útja különféle szolgálatokat elvégezendő, ahol azóta is működik. Mármost: e tényekből könnyen kitetszik, hogy a szerző egész életében kisebbségi, illetve nemzetiségi létállapotban múlatta napjait. A négynyelvű Temesvárott magyar anyanyelve mellé szinte már kölyökbarátaitól eltanutla a románt és a németet, s a szerb sem maradt idegen számára, annyira nem, hogy a szláv nyelvzenével a fülében később valamelyest megtanult oroszul is. A soknyelvűség hangolta érzékennyé további nyelveket meghódítani…”A szerző tehát már gyermekkortól kezdődően megtapasztalhatta, hogy népek és nemzetek nem boldogulhatnak önmagukba fordulva, önszerelmüktől elragadtatva és más népekre, nemzetekre ellenségesen nyelvet öltve…”
Ez a tapasztalat összegződik A fennmaradás esélyei című kötetben.Szász János hol Messzi irodalmi égtájakon, hol szűkebb hazája, Erdély földjén kalandozik. Egyaránt érdekeset és újat tud mondani olvasói számára, szóljon akár F. Kafkáról, Elitiszről, Míloszról, Descartes-ról, Marcuse-ról, Joyce-ról, Musilról, akár Sütő Andrásról, Apáczai Csere Jánosról, Adyról, Bartókról, Urmuzról vagy Déry Tiborról.
| Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek
Magyar írók novellái Adventtől Vízkeresztig
élet és halál, imádság, hit, szeretet, szenvedés, öröm, boldogság…