Ez a kötet a helyes élet művészetére irányítja figyelmünket, hiszen „legnagyobb és dicsőbb remekművünk a helyes élet”. A benne olvasható gondolatok egyszerre mélyek, időtállók és elgondolkodtatók. Felhívják a figyelmet arra is, hogy „az ostobaság és a kevélység mindenütt egymásra találnak”, és hogy mennyire veszélyes az a magatartás, amikor valaki „mindig biztos a dolgában és megingathatatlan”.
A könyv arra tanít, hogy emberi szerepeinket játsszuk ugyan becsülettel, de ne tévesszük össze a látszatot a lénnyel. „Az egész világ komédiázik. Játsszuk el annak rendje és módja szerint a szerepeinket, de ne tévesszük össze az alakítandó figurát önmagunkkal: ne csináljunk az álarcból arcot s a látszatból lényeget, sem tőlünk idegen dologból szívügyet.” Mert ahogy a szerző figyelmeztet: „néha nem tudjuk megkülönböztetni az inget a bőrünktől. Elég, ha belisztezünk az arcunkat: a lelkünket ne lisztezzük be.” Ezek az idézetek együtt egy olyan kötetet alkotnak, amely őszinte önvizsgálatra hív, segít felismerni a valódi értékeket, és finom humorral, mégis határozott bölcsességgel kísér el a mindennapokban.
| Még nem érkezett hozzászólás. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! |
Legnépszerűbbek